Sebastian

Felhúztam a szemöldököm kérdésére. Hát nem ,tudom, csak remélem. Elvégre két visszautasítás egy napra, hát már sok lenne. De most komolyan. Hurrá, megint eszembe jutott az az idióta Derek ,vagy nem is tudom már mi a neve. Nem vagyok biztos a nevébe, mikor egy nap vagy 5000szer hallgathatom ,hogy milyen tökéletes. Hát szép. mindegy inkább ugorjunk vissza. Most már ezer százalék ,hogy igazam van. Ha már a kezünk összekulcsolódott nyert ügyem van. Hányszor eljátszottuk már a kibékülgetést, habár nem éppen 5 év után, de eljátszottuk már. Most mégis más volt. Tökéletes életünk. Olyan is volt, De unalmas és igaza van, olyan hogy az ember minél hamarabb menekülni akar mert begolyózik. Mert a tökéletesség már túl sok. Én mondom ezt, aki magára mindig ezt a jelzőt használja, de nembaj. Gyönyörű volt. Talán, de akkor is furcsa. Motnába unatkozok, pedig nem sokat változott körülöttem minden, amik Zoenak hiányoznak azok nálam megmaradtak, nálam csak ő hiányzik és mégis más. Én soha nem gondolkodtam azon ,hogy vámpír akarok lenni és csak akkor döbbentem rá ,hogy van örökké élet, amikor vérszívó lettem. Úgy gondoltam örökké elleszek a bulizásban, de aztán kétszáz év alatt rá kellett jönnöm, hogy unalmas ez így. Most pedig már lassan oda jutok ,hogy minden unalmas.
- Megváltoztam volna? Talán, csak meguntam az életet. - Eresztettem el egy mosolyt. - Hé, te mióta tudod ,hogy halálfaló vagyok? Tisztelnek ,de nem is tudom ,utálom az egészet. - Húztam grimaszra ajkaimat. - A házról és azokról, amik neked hiányoznak, hát én nem tudom. Jayden kezd felnőni. Jesse sosincs otthon ,néha napokig azt se tudom él e. Rebecca pedig, ma is itt hagyott a korcsolyapályán mert a pasija fontosabb mint én. Én most állok ott ahol te voltál 5 éve, hogy unom ezt az egészet. Arról nem is beszélve ,hogy egyedül érzem magam. Legszívesebben megint elmennék egy kétszáz évre, de akkor tényleg belehalnék az unalomba. - Húztam közelebb magamhoz az aprócska lányt.
- Zoe, én azt akarom ,hogy minden olyan legyen mint régen. Mikor még Roxfortba jártunk. Nekem kellene az egész csapat, az iskola, minden, érted? Az ,hogy titokba lehessünk egymással. Az, hogy jól agyonverjen Nate és Brendon, mert rád merek nézni. Hogy Vivi kioktasson arról, milyen is vagy te valójában és ,hogy jó nagy hülye vagyok. Illa, akire féltékeny lehess és aki szórakoztat unalmas perceimben. Az egész iskola és minden. - Szinte elképzeltem mindent, pörögtek szemem előtt az emlékek. És ,ha belegondolok, mindenki halott. Vagyis hármunkat kivéve. Engem, Zoet és Natet, akit már kétszázötven éve nem láttam. - Szóval, már csak mi vagyunk és legalább te maradj meg nekem. - Mielőtt megszólalhatott volna szavát elfojtottam egy szenvedélyes csókkal. Inkább félretettem az emlékeket.

Zoe

Éppen azon gondolkoztam, hogy a muglik nyamvadt élete mennyivel unalmasabb, mint a varázsló világ, ahol mindig történik valami érdekes. De itt maximum kirúgnak valakit az állásából, vagy veszett kutyát támadtak egy óvódás csoportra, esetleg kiraboltak egy régiség kereskedőt, aki rögtön szívinfartust is kapott, így a tettesek távozhattak, hiszen senki nem tudta bizonyítani bűnösségüket. És a muglik itt élik mindennapjaikat, a hatalmas semmit tevésben. A mágusoknál legalább az újságíróknak van fantáziájuk és a cikkeket némiképp átfaragják, hogy az olvasók várják a hírek folytatását. 

Ahogy ezen gondolkoztam, egy apró rántást éreztem karomnál, majd pár perc múlva már csak azt vettem észre, hogy ott ülök Tim ölében. Túlközel hozzá. Éppen ellenkezni akartam és felállni, mikor átfonta karjait derekamon. Szavai hallatán muszáj voltam elfordulni. 

- Miért hiszed, hogy nem akarom? - kérdeztem tőle, és ajkamat keserű mosolyra húztam. Miért csapom be magam? Miért hazudok még most is saját magamnak? Hiszen valóban nem akarom elfelejteni, és már rettentően hiányzik az eddigi életünk, amit ketten éltünk. Megadóan sóhajtottam egyet, majd egyik kezemet az övébe csúsztattam. - Én azt hiszem, megijedtem Sebastian. Nem most, hanem mikor tökéletes volt az életünk. Volt három gyerekünk, közösen neveltük őket, egy házban éltünk, és nem úgy találkoztunk össze, mint két régi jó szerető. Gyönyörá volt, mondhatni álomba illő, ahogy nevelgettük Jayt, de túlságosan kötött. Megijesztett, hogy minden ennyire hibátlan körülöttünk. A szürke hétköznapokat nem akartam megvárni - magyaráztam miközben a korcsolyázókat néztem. - És tudod min kaptam magam? Hogy az életem most unalmas, hogy egyedül vagyok. És hiányzik Rebecca mindennapos hisztije, veled a veszekedések, az esti beszélgetések Jesse-vel, és ami a legérdekesebb, hogy hiányzik, hogy Jayden egésznap osztogassa a parancsait... - Elhallgattam. Én már így is túl sokat mondtam. Hiszen én csesztem el az életemet, neki mindene megmaradt. - Igen, talán tényleg egy nagy szívás. Pedig azt hittem, hogy soha nem növök fel, és élvezni fogom, hogy egyik buliból a másikba járjak. És örökké szórakozni, bulizni fogok. Most meg arra vágyom, hogy a fiam az őrületbe kergessen? Megváltoztam. De nem csak én. Te is - fejeztem be csendesen, és hátradőltem. Jó volt a közelsége. Talán túlságosan is. - És veled? Mi a helyzet? Minden tökéletes. A ház még meg van. A halálfalók tisztelnek...?

Sebastian

- Érdekes... - Csináltam úgy mintha gondolkodnék a dolgon. De jó, utánzatait tartok a házamban? Olyan jó lenne ha ezekről én tudnék, mert valahogy csak nála jobb nőkkel találkozok a házamban, semmi utánzattal. Próbáltam komoly maradni ,következő mondatainál ,de lehetetlen volt. Amúgy nagyon bírom ,ahogyan az "öcsémet" ajnározzák és viszik mindenhová. Még kérnem sem kell. Néha az az érzésem ,hogy jobban szeretnek Jaydennel lenni mint velem. Egy már biztos. Jaydennek se kell majd pecabottal csajt keresnie magának, az biztos. Áh, de arra kíváncsi vagyok ,hogy ez ki volt. Hát igen, az biztos ,hogy a mai lányoknak fele annyi eszük sincs mint a régieknek. Vagy csak a muglik ilyen szörnyűek? Ha bele gondolok ,mennyivel több tartás volt a Roxfortos lányokba, mint ezekben a cafkákban. Persze velük se volt nehéz elbánni, de hogy most már elég ha vigyorog az ember és már vetkőznek is neki. Szánalmas.
- Egyszerű a válasz. Azért választok hülye nőket, mert más nincs. Te nem látod ,hogy minden nő IQ-ja a nullát verdesi? Egy normálisat nem lehet találni. Engem pedig nem érdekel ,hogy milyen okosak. Nem sakkozgatni meg dumcsizgatni akarok én. De az biztos ,hogy rég láttam már értelmes nőt. - Vontam meg a vállamat. Néha már unalmas ,hogy szinte nyalják az ember seggét. Régen egyszer kitóltam egy nővel és akkor tök jó volt ,mert nagy nehezen lehetett visszaszerezni. Itt meg azért a nyakadba ugranak ha épp beégeted őket, mert biztos megbántad. Na jó azért ne túlozzunk,ez már sok, de pár év múlva biztos eljutunk idáig. Hah, Zoe nem tagadja ,hogy szeret? Hát itt már mindenki megbolondult? Kész, végem van. Valóban, semmi nem tart örökké, innentől minden rózsaszín lesz ami a mugli életben történik? Hála Istennek van még varázsvilág ahol zajlik az élet. Csak néztem, talán még soha nem hallottam ilyet tőle. Érzései, pff furcsa ezeket hallani ,de azért bevallom jó is. Hurrá. Sikerült lejutnom a pályáról. Már nem kell minden pillanatba attól tartanom ,hogy hanyatt dobom magam. Leültem a legelső székre amit találtam és egy gyors mozdulattal Zoet is az ölembe húztam.
- Soha nem fogod azt elfelejteni ,amit nem akarsz. - Suttogtam fülébe miközben átkaroltam derekát és hátradőltem. - Szóval, az örökké valóságig élünk, te itt ,én ott, Jesse, Rebecca és Jayden manővereznek é közbe mindenki megunja az örökké tartó életét. Kezdem azt hinni ,hogy ez a halhatatlanság és nagy szívás. - Vontam meg vállam és egy kisebb mosolyt küldtem a lány felé.

Zoe

Tettem még pár kisebb kört Tim körül, majd érdeklődve pillantottam le rá, ahogy pontosan két centivel lába mellett lefékeztem korcsolyámmal.
- Jayden nincs nálam. Valószínűleg valamelyik utánzatom vigyáz rá a házadban - vontam meg érdektelenül vállamat. - Nem is tudom mikor láttam őt utoljára. Ja igen, mikor azzal a szőke nővel voltak cipőt venni. Majdnem vett Jaydennek egy rózsaszín női szandált, magas sarokkal, csak azért, mert a talpán autó mintát talált, és ebből azt a következtetést volnta le, hogy a fiunk nő nemű - meséltem Sebastiannak, majd a végén gúnyos mosoly csúszott számra. - Néha olyan nőket is csábíthatnál az ágyadba, akiknek több esze van, mint egy maszületett csirkének. Hihetetlen, hogy mennyi nő van, akik elvakulva mindenre igent mondanak.
- Miért kell mindig oda kilyukadnunk, hogy én nem tudlak elfelejteni? És ha így van, nagy dolog. Egyszer csak sikerülni fog, és minden baromságon túl lépek, ami történt az elmúlt kétszáz évben. Semmi nem tart örökké. Az én érzéseim pedig lassan, de biztosan megszűnnek - mondtam színtelen hangon, majd pár perc csend után leguggoltam Sebastian elé, hogy segítsek neki felállni.
- Talán nem itt kellene fetrengened. Gyere. Lekísérlek a pályáról, nehogy bárkiben is kárt tegyél - nyújtottam rá ki játékosan nyelvem, majd belekaroltam és elkísértem a pálya széléig. Ha akar leléphet, én pedig korizhatok tovább. 

Sebastian

- Öhm... Most erre muszáj válaszolnom? Te is tudod ,hogy én semmibe se halok meg. Levakarhatatlan vagyok. Habár te ezt élvezed, ezért követsz folyton. Mostmár feltűnő ,hogy mindenhol ott vagy. Mond ki nyugodtan ,hogy nem tudsz nélkülem élni. Csak kicsit röhöglek ki. - Mondtam elesésem pillanata után. Fantasztikus ,de valahogy így jobb volt, stabilabb. Ha azt leszámítjuk ,hogy bármelyik pillanatba megszabadulhattam volna bármely testrészemtől. De hát most na, valljuk be ki akarna bántani egy ilyen tökéletes férfit? Ezért is kerülnek el minket a száguldozók, mert félnek ,hogy bajom lesz.
- Helyzetcsere hát. De jobb is így. - Tettem elkényelmesedve tarkóm alá kezeim, mintha épp felülést akarnék végezni, de eszem ágában sem volt. Mi lenne ha most itt bealudnék? Nagyon idiótának néznének? Vagy csak fáradtnak? De hát jelen pillanatban semelyik sem vagyok.
- Na szóval térjünk vissza rá. Hiába játszod meg magad. Én kitűnő emberismerő vagyok. És még a vérszívókhoz is értek. Szóval Tudom, amit tudni kell. - Aztán nagy nehézkesen de azért feltápászkodtam a "jéghideg márványról".
- Amúgy ha te itt vagy, és én is itt vagyok. Akkor hol van Jayden? Legalább mikor nálad van otthon maradhatnál. - Annyira hihetően és merő egyszerűséggel játszottam el ,hogy Jayden nála van.

Zoe

Még, hogy a lábai előtt. Hát nem normális. Ha most nem baleset történt volna, ez a szituáció soha nem történik meg. Én senkinek nem heverészek a lábai előtt, milyen megalázó helyzet már? Sebastian pedig meg sem érdemli. De azért valljuk be, még innen lentről is helyes. Megártott az esés, ez már egész biztos. Mióta is nem gondoltam ilyeneket róla? Körülbelül az iskola óta. Megártott nekem az egyedüllét. Soha nem bírtam a szinglik keserves életét. Egyedül lenni nyomorúságos. De azért annyira nem, hogy növeljem Sebastian Acerlot egóját. Bármennyire is valósak lennének az állítások, amiknek csak nehezen tudok megálljt parancsolni.
- Mi az, hoyg divatkatasztrófa? Nekem igenis tetszik, és nekem, veled ellentétben még normálisan is áll. Nem tehetek róla, hogy te még mindig az őskorban élsz, ahol akkora sapkákat hordanak, hogy csak az áluk látszódik ki - magyaráztam idegesen és visszahúztam füleimre a rózsaszín fülvédőt. - Belehalnál, ha csak egyszer nem kritizálnád meg azt, aminek hozzám köze van? - kérdeztem még mindig feldúltan, miközben megpróbáltam feltápászkodni a földről. Mikor felálltam, Sebastian terült el a földön.
- Nocsak, helyzet csere. Így jobb - húztam széles vigyorra számat, és kicsit hátrébb álltam, persze csak a biztonság kedvéért, nehogy visszarántson a földre.
- Ha megátkozlak, nem ilyen baleset ér. Fájdalmasabb - mondtam még mindig fülig érő szájjal. - Na, segítsek Mr. Tökély, vagy ezzel a két korcsolyával a lábadon sikerült felállnod a lábaim elől? Persze megértem, ha onnan jobb a kilátás, de tudod zavarod azokat, akik szeretnének korizni - nyújtottam ki rá nyelvem, majd elindultam hátra felé a korival, hogy tegyek egy apró kört, amíg ő feláll. Kizárt, hogy segítsek neki, a végén megint én jönnék ki szerencsétlenül. Oldja meg.

Sebastian

Azért elég nagy égés ha egy lány már képes a randi legelején dobni. Még szinte a korcsolyát sem vettem fel amikor egyedül hagytak. Én soha nem szerettem a jégen eszetelenkedni, csak ha mindenkit fellökhetek és eltorlaszolhatok az utamból. Amúgy sem vagyok a vékony kis pengék művésze amik a cipőmön, vagy a nem is tudom mimen vannak. Az ilyenhez nem igazán volt tehetségem. Talán az egyetlen dolog ami nem tökéletes bennem. Na, jó ne túlozzunk azért. Mondjuk nyugodtan ,hogy én korcsolyázni is tudok. Hát a többi idiótához képest akik itt lökdösik és tiporják egymást a földbe. Lepattintottak egy randin. Egy másik fiú miatt. Ez még akkor is fáj ha a lányom tette velem, sőt még jobban. Vigyáznia kéne magára annak a kid féregnek ,nehogy ne legyen feje a nap végére ,mert most olyan jó lenne kettévágni. Had legyen belőle kettő. A nyaka pedig tökéletes alany lenne a nyisszantásra. Engem mégsem lehet dobni másért. Különösen nem egy ilyen... emberre aki még a mugli nevet se érdemli meg. Szörnyű. Na, végül sikerült felállnom és még suhannom is. Hiába, aki Istennek született az az is marad. Mostanában hihetetlen önelégült tudok lenni ,de ez hol baj, ha teljesen igazam van? Éppen lassan ,de biztosan próbáltam haladni, de nem elesni a jégen. Nem gáz, amúgy ,hogy ennyi ember előtt leégetem magam.
Egyszer csak azon kaptam magam ,hogy valaki tökéletesen beesett a lábaim közé. Áh, szeretem én a korizást.
- Se... - Kezdtem ,de megpillantottam a lány arcát és ez a segíteni akarás szép gyorsan el is szállt. - Nyugalmat. - Mondtam ,miközben egy elégedett mosoly csusszant férfias arcomra.
- Tudtam ,hogy eljön az a nap, mikor a lábaim előtt fogsz heverni. - Hagytam utat nevetésemnek és legugoltam a lányhoz. - Ugyan... Az ilyeneket már az óvodából is kitiltották divatkatasztrófa miatt. - Húztam el fülétől a fülvédőét és belesúgtam a fülébe mintha egy titok lett volna, aztán már álltam is volna fel. Csak éppen nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna. Szépen hanyadt testem ,de erőm sem volt a röhögéstől felállni.
- Megátkoztál. - Röhögtem. Nem értem miért vagyok vele ilyen túl kedves ,de az vagyok, az biztos...

Zoe

Hó. Hideg. Fehérség. Leginkább ezzel a háromszóval lehetett volna jellemezni a kinti tájat ezen a kora téli, novemberi estén. Borzalmasan bezárva éreztem magam az aprócska lakásomban. Semmi kedvem nem volt itt maradni, főleg, hogy semmivel nem tudtam volna lefoglalni magam. Mindenbe beleuntam, így inkább semmiben nem is kezdtem bele. Most is úgy heverésztem a nappali közepén álló kanapén, mint aki az életét készül elunni. Én pedig egész biztosan jó úton haladtam efelé. Már kezdett hiányozni Rebecca állandó nyavajgása, hogy melyik ruhájának mi baja, és melyik nem illik az új műkörmeihez. Jesse is hiányzott... Jobban belegondolva, még Sebastian is. Sőt, még Jayden parancsolgatását is szívesebben hallgattam volna, mint ezt a merlinverte nyivákoló hangot, ami a szomszédlakásból szűrődött át. Elszámolok, tízig és ha nem hagyja abba, tuti, hogy átmegyek és egy aprócska mozdulattal kitöröm a nyakát.

El is kezdtem számolni, de aztán megpillantottam egy fehér korcsolyát kikandikálni a szekrényből. Na, ez is jobb elfoglaltság lesz, mint hogy megsüketüljek. 

Felkaptam csizmámat, majd kabátomat és a rózsaszín fülvédőt, majd a fehér sálat is nyakam köré csavartam, bolyhos kesztűmet pedig zsebembe gyűrtem. Vállamra akasztottam a korit, és elindultam a közeli park felé, ahol már fel volt állítva a pálya, a vállalkozó kedvűeknek. 

Hamar a pályára keveredtem. Jó volt visszagondolni a régi időkre, mikor annak idején még versenyszerűen is koriztam. Természetesen anyámnak nagyon nem tetszett az ötlet, mert nem boszorkánynak való, de apám azért támogatott, ezért is gyűjthettem annak idején össze annyi érmét és serleget. 

Körbe suhantam párszor a pályán, majd mikor többen is feljöttek a jégre, egy nagy darab férfi hatalmas lendülettel nekem száguldott, én pedig elvágódtam a jégen. Aprót sikkantottam, mikor a hajam mellett a jégen egy pár korit pillantottam meg. Két centi és oda a hajam! Ahogy felemeltem fejem, és megpillantottam a korcsolyák tulajdonosát, szemeim labdaméretűre tágultak.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem undokul, és minél gyorsabban megpróbáltam feltápászkodni.

Sebastian

Ez lyukat ütött a sípcsontomba. Normális ez? Ilyen magassarkúval belerúg a lábamba, mikor én éppen tündér voltam vele és az igazgatóval is? Én csak füllentettem egy csöppet ,hogy ne higyjék azt ,hogy Jay hivatásos pornó filmet hozott az iskolába. Semmi olyan szándékom nem volt ,hogy itt bárkit is kellemetlen helyzetbe hozzak, ha pedig Zoe így érzi, hát csak tessék. Ez a paranoia. Jajj , már megint nem bírtam ki röhögés nélkül.
- A volt feleségem. - Muszáj volt helyesbítenem. Talán egy cseppet lejárattam volna a mellettem ülő lányt? És akkor mi van? Teljesen megérdemelte és ké bevallom, pont az ő kedvéért mondtam ezeket a jól összerakott mondatokat. Mi? Kirúgja Jaydent?
- Ugyan, biztosan megoldhatnánk valahogyan. - Biztosan kiérezte a hangomból ,hogy mire is gondolok, ezért is helyezte kezét a telefonra. Most komolyan fel akar jelenteni megvesztegetésért? Ha.
- Ahogyan ő mondta. - Mutattam ujjammal a bevágódó ajtó felé. - Kukk! - Kezeimet fejem mellé tettem és mint az ostoba gyerekek egy olcsó ijesztést ,de aztán jobb ötletem támadt.Szerencsére a halálfalók miatt mindig nálam van a pálca és mivel tudtam ,hogyha csak simán kimegyek akkor nem tudom majd magamról levakarni ,hogy " miért nem tudsz gondolkodni?", "még mindig gyerek vagy" vagy éppen a "semmit sem változtál szériát.
- Tarantallegra! - pöccintettem pálcámmal az igazgató felé ,majd kiléptem az ajtón, úgy hogy pálcám és fél karom még bent volt.
- Jól van ,tudjuk ezt már sokszor hallottam. De ha végre idefigyelnél biztos megbocsátanál. - Szóltam neki és egy pálcaintéssel az irodából kifelé engedtem az éppen balett lépésnek aligha mondható figurákat gyakorló férfit. Szépen engedtem hogy Zo előtt tegyen egypár ugrást.
- Jó, nyugi van. - Beirányítottam az ajtón és leszedtem róla a varázst. Még hallottam ,hogy valamit kiabál de nem igazán foglalkoztam vele.
- Colloportus! - Szépen meghajoltam és egy mosollyal nyomatékosítottam a műsort. - Szerinted ha most hívja a rendőröket kicsit nézik csak elme roggyantnak, vagy nagyon? - Kérdeztem vihogva. - Amúgy meg, kellett volna így is másik iskola. Nem kéne már azt állítanunk ,hogy Jayden a fiúnk. Nem nézek ki nála hat évvel öregebbnek. - Hát igen , ki tudja ez a diri is miket gondol rólam. Holott betöltöttem már a kétszázat is és teljesen felelőségtudó szülő vagyok...

Zoe

Hogy képes ezen röhögni? Hát komolyan mondom, Jayden túl tesz az apján. És ez nem vicces. Ez szörnyű, és minél hamarabb kézbe kell vennem a dolgok irányítását, mielőtt még Jayden nevelhetetlenné válik. Nem mintha túl sokat tehetnék az én egyetlen kicsi fiam nevelésében, ugyanis a makacssága még mindig töretlen. De majd most én megmutatom, hogy ha neki az kell, hogy kemény szülei legyenek, akkor azok lesznek. Első dolgom lesz visszaköltözni abba a Merlin verte házba, Sebastian meg kipaterolni onnan, az összes pornó filmjével együtt. Mehet a halálfalóihoz, vagy a nőcskéihez. Nekem olyan mindegy, de a fiamat ne nevelje a saját mintaképére.
Hallgattam Sebastian magyarázkodását. Legalább egyszer csinál valamit normálisan. Pár perc múlva azonban rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, ugyanis örültem, hogy a számat be bírtam csukni szavai hallatán. Most ez normális? Csak én nem találom humorosnak az idióta ötletét? Nem, amint látom az igazgatónak sem igazán tetszik a dolog. Akármennyiszer kezdtem volna mondatot, és nyitottam ki számat, ugyan abban a pillanatban csuktam is vissza, mert nem találtam szavakat. Ha kimentünk ebből az átkozott irodából, megölöm ezt a seggfejt. Nem éli meg a holnapot.
- Sebastian, befejeznéd? - kérdeztem tőle fojtott hangon és egy hatalmasat rúgtam lábába. Nagyon reméltem, hogy fájdalmat tudtam okozni neki.
- Nos, engem igazán nem érint, hogy milyen pornófilmeket tartanak otthon. Sőt, arra sem vagyok kíváncsi, hogy a felesége hány féle pózt képes végre hajtani. Az iskolámból senki nem csinálhat közröhej tárgyát. A fiuk viszont tönkre teszi híres intézményünket. Ezt pedig már nem tudjuk modorálni. Meg szeretném kérni önöket, hogy a fiukat irassák át másik iskolába - mondtam színtelen hangon a férfi, majd elővette Jayden aktáit és papírjait és az asztalra tette. Képes volt kirúgni a fiamat? Ezért az egy malőrért? Vagy ki tudja nem-e Sebastian idióta előadása segített rá. Jaydent kirúgták. Ez szörnyű!
- Mr Henrik, kérem beszéljük meg. Ne hozzon elhamarkodott döntéseket. Maga is volt fiatal, biztos csinált iyleneket.
- Sajnálom Ms Crawford. A fiának haladéktalanul távoznia kell az iskolából. Nem tűrjük az ilyenfajta megnyilatkozásokat.
- Tudja mit, vezesse csak tovább a sznob intézményét, a fiam soha nem is szeretett idejárni. Jobb lesz neki máshol. Mikor kiléptem az ajtón, még egy fél mondatot elcsíptem az igazgató hangjából: Hát még nekünk milyen jó lesz.
Most pedig megölöm Sebastiant, amint kijött. Hogy lehet ennyire nem normális?
- Normális vagy? Elintézted, hogy a fiadat kirúgják. Most kereshetünk neki másik iskolát. Igazi bunkó vagy Sebastian. Egy fikarcnyit sem változtál. Még mindig az a tizenhét éves éretlen gyerek vagy. És soha nem is leszel más. Szánalmas... - mondtam villámokat hányó tekintettel és lerogytam az első székre.

Sebastian

Természetesen Zoe ,sem hiányozhatott. Még szinte be sem léptem a helyiségbe ,ő máris követett. Küldtem felé egy kihívó és egyben lenéző mosolyt, csak ,hogy biztosítsam afelől, hogy én jókat szórakozok ezeken a behivatgatásokon. Habár most aztán tényleg nincs tippem ,hogy mit csinálhatott Jayden, de ha hosszú beszélgetés lesz. Kezet nyújtottam a kissé ősz embernek ,majd helyet foglaltam a szabadon maradt jobb fotelben. Hát igen, egyértelmű ,hogy odaül a jobb szülő, vagyis én. Áh, tudja Zoe ,hogy mit hogyan illik.
- Miss Crawford inkább. Tudja elváltunk. - Böktem oda illedelmesen ,Zoe megnevezése miatt. Mikor meghallottam a következő szavakat Mr Henrik szájából. Volt egy kis sejtésem ,milyen témakörben van baja Jaydennel. Remek, akkor megint szép szavakat fogok kapni a fejemre ha kilépünk innen. De hát, most az a baj ,hogy nem nevelem burokban? Pornó ujságot hozott? Alig bírtam megállni ,hogy ne röhögjem el magam. Olyan dolgokat ki tu.. Pornófilmet? Lejátszott egy pornó filmet? Azta... Na jó talán beért a csínytevéseknél. Az iskolai vetítőterembe? Oké, nem bírtam, bármennyire is akartam visszatartani nevetésem ,egy pillanatra kicsúszott a számon a nevetés hangja.
- Elnézést! - Olyan illedelmes vagyok. Óh, ha én 17 évesen tudtam volna így beszélni. Óh, hát tudtam is, csak nem igen akartam. Felháborodva fordultam Zoe felé , mikor megkérdezte tudott e Jayden a videókról. Hát persze ,hogy tudott. De honnan gondoltam volna ,hogy ilyet csinál? Nah, Zoe most megfizetsz, minden bűnödért.
- Mr Henrik meg vagyok döbbenve. Nem tudom miért viselkedik így Jayden ,én mindent megpróbálok. Elnézését kérem. Jay csak a családi videók rejtekhelyével van tisztában. És hát tudja, nem akarok önnek hazudni. Régen Jayden anyjával szinte minden esténket lekameráztuk. Tudja mindkettőnknek az volt a véleménye ,hogy ne takarjunk semmit. És most nézzen rá erre a nőre. El sem tudja képzelni milyen mutatványokra képes ,egyszerűen észvesztő. Még magával is öt csillagos pornót csinál, nem ha még pasi is van a közelében. Szóval maximum a mi videónk kerülhetett Jay kezébe, az pedig nem igazi hivatalos pornó film. - Annyira jó színész vagyok. Ezt olyan hihetően ,nagy természetességgel előadtam.

Zoe

- Jayden Mark Acerlot! Mit műveltél? - sipákoltam a telefonba, mikor bejelentette, hogy körülbelül fél óra múlva jelenésem van az igazgatónál. Válasz nem igazán érkezett a vonal másik végéről. - Oké Jayden, erről még beszélgetni fogunk. Nem tudom elképzelni, hogy miért kell odamennem. De ha végeztem beszélgetni fogunk. Csak ketten - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon és lecsaptam a telefont. Miért kellett bármilyen tulajdonságot is örökölnie az apjától? Különben is, miért van az, hogy Jesse miatt maximum azért kellett bemennem az iskolába, hogy elmondják milyen kiemelkedően jól teljesít abban az évben, Jayden igazgatóját pedig lassan ebédre is meghívhatnám, olyan gyakran kell vele találkoznunk. Magamhoz vettem táskámat, majd kiléptem a bejárati ajtón és eltűntem. Legközelebb az iskola egyik üres folyosóján jelentem meg, ahonnan már csak néhány ajtónyira volt az iroda. Lassú léptekkel haladtam odáig és megpróbáltam lehiggadni. Végül is, bármit csinált drága kisfiam, meg tudom változtatni az emlékezetét. És ez Jayden hatalmas szerencséje. Kopogtattam az ajtón, majd beléptem. Nem voltam egyedül, és valószínűleg az előttem ácsorgó férfi sem érkezhetett sokkal előbb.
- Mr Henrik - erőltettem vidám mosolyt arcomra, majd ellöktem magam elől Sebastiant és mit sem törődve beljebb mentem. És természetesen, ha Jaydent normálisan nevelné, nem ülnénk itt. De ő, nem tud még egy növényt sem felnevelni. Nem is értem hogy lehetséges, hogy Jay még életben van.
- Mr és Miss Acerlot, kérem foglaljanak helyet. Hosszas beszélgetésnek nézünk elébe - mondta az igazgató, majd miután kezet fogott Sebastiannal, visszaült székébe. Csodás. Én azt hittem kapunk egy levelet és mehetünk. De nem, mert hosszas beszélgetés lesz itt. Küldtem Sebastian felé egy gyilkos pillantást, hogy tisztában legyen vele én teljes mértékig őt hibáztatom, majd leültem az egyik kényelmes fotelba.
- Halljuk Mr Henrik, ne kíméljen - sóhajtottam lemondóan és hallgattam a férfit.
- Nos, a fiuk a korai tinédzser kor egyik legjellegzetesebb tünetével rendelkezik, ha fogalmazhatok így. Jayden, mint azt már néhány éve tudjuk, igen csak odaadó érdeklődéssel figyeli a korabeli, és talán az idősebb lányokat is. - Azt hittem szívbajt kapok. Mi az, hogy az idősebb lányokat is? A fiam csak ne nézze meg magának a 23 éves korosztályt. - Első alkalommal, mikor pornográf felvételeket tartalmazó magazinokkal jelent meg az iskolában, még nem hívtuk be önöket, de sajnos, itt már nem volt elég az oktatói szó. A fiuk a nagyszünetben a mozi teremben pornófilmet vetített le a maga és társai szórakoztatására - fejezte be az igazgató és tekintetét köztem és Sebastian között járatta.
Én azt hiszem ebben a pillanatban szétverem a mellettem ülő férfinek a képét. A fiam, miatta hord ilyeneket az iskolába, mert otthon is ez megy a tvben. És akkor el kell vele dicsekedni a haverjainak. Sebastian még is hogy képzeli, hogy ilyeneket tarthat abban a házban? Ki tudja nem-e csináltak belőle bordélyházat. Bármit el tudok képzelni. Három férfi egy rakáson... ki tudja mit művelnek.
Meg sem tudtam szólalni, tekintetem Timre vándorolt.
- Sebastian, mond azt, hogy te nem tudtál róla, hogy a fiad tudja, hogy hol tartod a pornó DVD-idet - mondtam fenyegető hangon a férfinek, és izzó tekintetemet az övébe fúrtam.

Sebastian

Olyan szép egy életem van. Vagyis inkább négy. Mert olyan szépen el lehet osztani négy felé az egész napi dolgaimat ,hogy az már rekordnak mondható. Alvás, csajozgatás, halálfalók és a család. Ezek között a dolgok között ingázok egész nap. De természetesen a kedves családom, mindig csinál valamit amivel felforgatja a menetrendemet. És ,hogy a mai nap se legyen kivétel, hát ma az igazgatóiba mehetek be , drága egyetlen 13 éves Jaydenke miatt. Egyáltalán nem állt szándékomban sietni. Nem vagyok én iskolás ,hogy az igazgató parancsolgasson nekem. Különben is biztosan idősebb vagyok nála minimum 2000 évvel, akkor meg? Jayden pedig tök "jó" gyerek,hozzám képest. Nah jó ez a "jó" kifejezés ,csak a mi családunknál igaz ,az átlaghoz képest már nem igazán használnám ezt a szót.
- Még mindig nem értem miért kellett neked bejönnöd. Az ilyenekhez nem a szülőket szokták értesíteni? - Jajj ,de imádom az ilyen kérdéseket. Most erre mit mondjak? " Ja, hát én vagyok az apja és ne tévesszen meg a látszat, 250 éves vagyok" Hát ez remek válazb lenne.
- Apámék elutaztak. Nászútjuk van és addig én vigyázok az öcsémre. - Elég hihető volt ahhoz ,hogy egy hülye szőke nő elhiggye ,szóval nyert ügyem van.
- És, bemehetek veled? Adig is a közelemben lehetnél. - Húzta végig mutatóujját gyengéden arcomon. Hu, hogy mit fog ezért Jayden kapni.... Semmit, francba, miért nem vagyok vele szigorúbb?
- Várj meg itt. - Adtam egy csókot a lánynak és már tártam is ki az igazgatói iroda ajtaját. Nem értem miért mondják ,hogy az igazgatói félelmetes hely... Mit mondanának ,ha a Roxfortit meglátnák? Az én igazgatómmal, vagy ne adja Merlin az igazgató helyettesével? Elszaladnának.
- Jó napot Mr. Henrik! - Tényleg így hívják? Mert most hirtelen ez jutott eszembe ,de szerintem tökre nem. Mindiy akkor tettessük a részeget ,ha mégsem...