Sebastian

- Épp most akartam sírva fakadni! - Vetettem oda gúnyosan. Tudtam, hogy jelen pillanatban semmi esetre se ölné meg Jayt, mert úgy semmit érne az egész akciója és abben a pillanatban ő is kipurcanna. Enmnyire pedig még ő sem idióta... Vagy mégis. A falhoz taszítottam, de nem öltem meg, csak fel tettem neki azt a kérdést, amn már negyed órája rágódok. Egyszerűen ez olyan volt számomra mint egy pofára esés és mivel már tudtam, hogy se Jaydennek ,se senkinek nem lesz baja ezért már csak ez tudott aggasztani. Ujjaimat szinte belemélyesztettem nyakába és zord tekintettel fürkésztem mosolygó szemeit. Hát én ezt nem hiszem el. Ez tényleg ennyire szeretne meghalni? Na végre, eljutottunk odáig, hogy a vigyorgása helyett inkább elkezdett beszélni, habár most se látszott rajta a gyötrődés, vagy semmi életért könyörgés, inkább csak azt várta, hogy szépen megőrüljek. Tényleg fontosabb lenne neki az, hogy én megbolonduljak mint a saját nyomorult élete. Habár részben megértem. A tökéletes ember én vagyok és ez őt világ életében aggasztotta és aggasztja. Éppen amikor belekezdett volna abba amit vártam két nagy reccsenés után egész teste elernyedt és csak én tartottam, máskülönben a földre zuhant volna.
- Ezt nem hiszem el! - Komolyan ilyen nagy egyszerűséggel kitörte a nyakát? De imádom, hogy itt mindenki azt csinál amihez kedve szottyad. - Mi az amit ennyire e akarsz titkolni? - Kérdeztem miközben markomból elengedtem a halott férfi nyakát és hátra fordultam.
- Normális vagy ?! - Ordított fel Jayden abban a pillanatban mikor az utolsó miliméter ragasztó is lejött arcáról, miközben kezével ajkaihoz kapott. - Tudod ez mennyire fájt? - Nézett összeszűkített szemekkel anyjára, majd rám. Majd egy vállrántással: - Éhes vagyok! Legalább kaját adhatnátok ha már olyan idióták vagytok, hogy még azt se veszitek észre hogy elraboltak. - Méltatlankodott. Én pedig egyszerűen odadobtam neki a kocsikulcsot.
- Tetőtér, második sor. Szállj be, majd otthon eszel. - Megvártam míg eltűnik a folyosó végén, majd visszanéztem Zoera. - Ha el szeretnéd mesélni mi, hogy történt akkor tudod hol találsz. - Fordítottam neki hátat és elindultam én is Jayden után.
- Ja és mielőtt kitalálnád, hogy elfelejtettem azt, hogy jelenleg néma vagy, akkor tudatnám, hogy nem. Old meg. - Küldtem felé egy diadalittas, gúnyos mosolyt. - Jayden várj meg! - Kiabáltam utána és kicsit szaporábbra vettem lépéseimet.

Zoe

Gyűlölöm Aeront! Miért nem lett volna egyszerűbb, ha egyszerűen engem keres fel, és kér meg, hogy változtassam át vámpírrá. Mennyivel könnyebb lenne most minden? Nem lennék ilyen kínos helyzetben, hiszen egészen biztos, hogy miután elintéztük vagy elintézte Aeront, még hosszú ideig hozzám sem fog szólni. Engem hibáztat. Mindig csak én lehetek a hibás. Pedig ez a szemétláda Dahn az, akinek elment a maradék józan esze is, mikor Sebastiannal húzott ujjat.
Mivel nem voltam túl erős mostanában, esélyem sem volt csak úgy elszakítani a vastag kötelet, ami vékony csuklóimra fonódott rá. Beszélni nem tudtam, felesleges lett volna most akárcsak toporzékolnom, vagy hisztiznem is, esetleg némán sikítozni, ugyse vette volna észre senki. Inkább úgy döntöttem, hogy hallgatom a két férfi szóváltását.
- A fiad már itt van, ha nem vennéd észre. De sokkal jobban értékelném, ha a rideg hangnem helyett, valami könyörgőt ütnél meg velem szemben. Egyetlen csettintés, és a fiad halott - vigyorgott Aeron. Arca teljesen nyugodt volt. Pedig semmit nem tud, és egy mozdulatba kerülne Sebastiannak, hogy megölje. De akkor miért vár? Miért nem töri már ki a nyakát? Miért vár? Most, hogy már a falnak lökte, csak el kellene csavarnia a fejét. Már értem, mire ment ki a játék.... Komolyan ezért hagyja még életben, hogy meg tudja miért csaltam meg vele? Miért kell még hónapok után is még ezen görcsölnie? Vége van, és már semmit nem akarok Aerontól. A kérdés hallattán ereimben felfokozódott az adrenalin és ha nem is tudtam szétszakítani a kötelet, de sikerült annyira meglazítnom, hogy kezeimet ki tujam húzni belőle. Megmesszíroztam csuklóimat, majd felpillantottam a két férfire. Aeron még mindig vigyorgott, és éppen beszélni kezdett, mikor halk léptekkel mellé sétáltam.
- Én abszolút ráérek, egyébként is, mire elmesélem, hogy a feleséged mikre képes... - röhögött a férfi, az én kezeim pedig ökölbe szorultak. Nem vártam tovább, mellé értem, és még mielőtt rám nézhetett volna, vagy tovább röhöghetett volna, egy egyszerű, mégis határozott mozdulattal, fejét először hátra, majd oldalra tekertem. Teste rögtön elernyedt, kezei megremegtek, és a földre csúszott. Nem kell Sebastiannak mindenről tudnia. Én pedig beszélni még úgysem tudok, mivel annyi esze ezidáig még egyiknek sem volt, hogy levegye rólam ezt az átkozott bűbájt. Szemétláda Dahn, megérdemli, amit kapott. Kár, hogy ennél fájdalmasabban nem tudtam végezni vele. Pár percig érzelemmentesen néztem Sebastian szemeibe, majd hátra fordultam és odafutottam Jaydenhez, és egy határozott mozdulattal lerántottam szájáról a szigetelő szalagot. Legalább ő tudjon beszélni, ha én már nem is. Erősen magamhoz öleltem fiamat, aki látszólag jól volt.

Sebastian

Hát megnem tudnám mondani, hogy hogy tervezem, de azért meg fogom csinálni. Különben is minek tervezni? Hirtelen cselekedni sokkal jobb. Egyszerűen kitöröm a nyakát és mehetünk haza. Énsem bocsáltanám meg neki, ha valami baja lenne Jaydennek, de szerintem ezt levette pillantásomból. Egyszerűen csak a falnak dőlve, kissé unottságot és magabiztosságot sugallva támaszkodtam a falnak. Persze az unottságot csak kívülről árasztottam, hiába voltunk az egyik kissé kihalt félreeső folyosón, azért volt egypár ember aki bekukkantott és nem szerettem volna ha bárki megkérdezi, hogy segíthet e valamit. Zoe már így is furcsa látvány volt, miközben mint egy idegbeteg rótta a köröket. Gyönyörű, újfent az ő hibája ez az egész. Pontosan ahogyan múltkor, mikor... áh mindegy. Pompás. Nemcsak mi, hanem még ő se tartja be a szabályokat. Remek. Eltüntette a fiamat. Inkább jobb lenne megkínozni, vagy valami olyat tenni, ami miatt könyörögne a halálért. Hát komolyan hihetetlen, hogy EZZEL, pont EZZEL képes volt megcsalni. Hát nehogy már megközelítsen ENGEM. Nevetséges.
- Hol van Jayden? - Kérdeztem, miközben nem néztem rá, inkább azt figyeltem hogyan fonódnak a kötelek Zoe kezére és hogy akad torkán a szó. Remek, mi fogunk beszélgetni. Hát nem igazán gondolnám, hogy olyan hű de hosszú beszélgetés lesz, de hát ez van. Ilyen az élet, van akinek hosszabb és van akinek rövidebb.
- Én nem ígértem semmit! - Húztam meg vállamat és közelebb sétáltam hozzá, látszólag nyugodtan, bellül viszont körülbelül tombolva. - Mit szerettél mennyit érjen? - Kérdeztem miközben felé sétáltam. Na mi van? Engem nem átkoz meg? Érdekes. - Nem érzed magad túl bátornak? Olyan hamar ki tudnám törni a nyakad, hogy meg se bírnád mozdítani a pálcád annyi idő alatt. - Húztam fel vállamat és arcom gúnyos-kétségbeesettséget tükrözött. Majd egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam. Nem túloztam, most tényleg megtudtam volna ölni. De egyenlőre nem akartam.
- Hogy történt? Tőled akarom hallani! - Most nem éppen Jaydenről kérdeztem, de szerintem ezen a folyosón hárman is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mire is céloztam. - De lehetőleg siess. Nincs sok időm. Tudod, teljesítem a kívánságod. Remélem ittál pár korty vámpírvért. Mert ha nem akkor balszerencséd lesz. - Villantottam ki fogaim, majd hátranéztem a még elnémított Zoera.

Zoe

És rájött. Várható volt. De nem akartam elhinni, hogy ilyen rosszul fogja fogadni. Nem elég volt, hogy én saját magamat hibáztatom ez miatt a balul elsült félrelépés miatt, még most ő is engem talál a legfőbb hibásnak. Honnan tudhattam volna, hogy ez a szemét Aeron, egyszer még feltűnik és elkezdi játszani a zsaroló bűnözőt?! Ha visszamehetnék az időben, rögtön az első mosdóban történt incidens után kitörném a nyakát. Rohadt szemétláda.
Inkább nem is szóltam vissza Sebastiannak, teljesen felesleges lenne magyarázkodnom. Ha jól emlékszem, már bocsánatot kértem ezért tőle. De lehet, hogy nem. A lényeg, hogy régen történt, erre most megint képes és bevágja a durcást. Kivételesen talán Sebastian egy éjszakás partnereit jobban bírom, mint ezt a patkányt. Azoknak még annyi eszük sincs, mint egy ma született csirkének, és soha nem fordulna meg a fejükben olyan dolog, hogy zsarolás. Mert arra sem képesek, hogy megtanulják a saját nevüket. Na jó, azt hiszem hiába szidok bárkit és bármit is, nem lesz jobb.
Csípőre vágtam kezeimet, és fel-alá kezdtem járkálni a kihalt folyosó részen. Magassarkúm ahogy a márványozott padlólapokon koppant, hangosan visszhangzott az egész folyosón. Nem szóltam egy szót sem, de már kezdett zavarni a csend, ezért felé fordultam. Még mindig nem hagytam abba a járkálást.
- Sebastian, és hogy gondolod, hogy kicsináljuk Dahnt? Megérkezik, odasétálsz hozzá, kezet fogtok, majd kitöröd a nyakát? Ez így nem lesz jó. És ha Jaydennek közben bármi bántódása esik? Azt nem bocsátanám meg magamnak... - haraptam be alsó ajkam és egy apró körben kezdtem el sétálni. Karórámat nézegettem másodpercenként, de a perceket ütő apró mutató, mintha lelassult volna. Egy pillanatra sem hagytam abba a sétálgatást a folyosón, ez volt az egyetlen olyan dolog, ami meg tudott valamelyest nyugtatni és nem kezdtem el üvöltözni, csapkodni és rongálni.
Azt hittem, hogy nem bírom tovább türtőztetni magam és tovább ölbe tett kézzel járkálni, mikor egy halk pukkanással megérkezett Aeron. Jayden sehol nem volt.
- Mit csináltál Jaydennel te szemétláda! - rivalltam rá a férfire, és hosszú léptekkel átszeltem a köztünk lévő társaságot. Éppen emeltem a kezem, hogy lekeverjek neki egy hatalmas pofont, mikor azt éreztem, hogy kezeimre hátam mögött egy vastag kötél csavarodott. - Hol van Jayden? - sziszegtem indulatosan, de egyetlen pálca intéssel elnémított. Gyűlölöm ezt a szemétládát! Miért él még mindig? Te jó Merlin, hiszen én képes voltam összeállni ezzel a gyökérrel! Oh, hogy én milyen szívesen kaparnám ki a szemeit!
- Zoeka, te most inkább maradj csendben. Nincs szükség a hisztériádra. Most meg kell beszélnünk kedves uraddal, hogy mennyit is ér neki a neveletlenül pimasz fiatok - mondta kemény hangon, majd Sebastianhoz fordult. - Hol a pénz? Én tartottam a szavam, a fiad itt van - bökött fejével Jayden felé, aki éppen ebben a pillanatban tűnt fel. Száján pedig vastag szigetelő szalag volt. Nem használt a bűbáj nála, hogy mugli módszerekhez folyamodott? Rohadt barom. Kinyírom.

Sebastian

Pénz... Vámpírság... És Zoe, vagy Rebecca... Remek. Tényleg jó ötlet lenne egyszerűen beállítani az életembe. Most komolyan erre fáj a foga? Hát akkor valahogy tudattatni kéne vele, hogy valamit elszámolt, mert hogy én nem fogom mind a három kívánságát teljesíteni az biztos. Miért is lenne olyan hű de jó alku nekem, ha visszakapnám Jayt és földönfutó lennék, mellesleg még Zot, vagy Beckyt is elveszteném? Ja, és örök életet adnék annak, akit most a halálba kívánnék? Egyszerűbb lenne szépen Sebastian Acerlotnak hívni és mindenem neki adni.
- Most? Épp készülök gyilkolni. - Szűrtem fogaim között ügyelve arra, hogy ezt csak ketten halljuk. Közben összeszűkített szemekkel a férfit fürkésztem. Aztán Zoera vándoroltak szemeim. Nem értettem miért kezdett el bocsánatot kérni és miért magyarázza, hogy nem gondolta volna, hogy Jaynek baja eshet.. Mi történt itt? Csak most maradtam le pár fejezettel, vagy én tényleg nem tudok az ég világon semmit? Hát persze, hogy segítünk a vámpírrá válásán. Most azonnal kitöröm a nyakát, aztán ha ivott vámpírvért akkor szerencséje lesz, ha meg nem akkor meg majd képzelgetheti a halálban, hogy átváltozott.

- Nekem jobb ötletem van. - Mondtam hangosan és biztosan rájött mire gondoltam, de már csak egy gyilkoló pillantással felelt rá és eltűnt.
- Megöljük. - Nem is a pénzel lenne baj, mert azt még meg tudnám szerezni ha akarnám, de jelen pillanatban sokkal könnyebbnek tűnt kinyírni, mint adományozni neki.Most komolyan vicc az egész. Egyetlen harapással elintézhetném az egészet. Ha gyorsan ráugranék, úgy hogy Jayden még véletlen se kerüljön veszélybe.
- Kinyírom! - Szorítottam össze ökleimet. Ebben a pillanatban állt össze a kép, az, hogy honnan ismerte ilyen jól Zoet és az, hogy miért is tett nekem még nagyon régen megjegyzést. Ja és Jay régi jellemzése amiben leírta Zoe szertőjét. Ezzel a szemétláda rohadékkal csalt meg. Képes volt leállni egy Aeron félével, mikor ott voltam neki én is.- Képes voltál pont vele megcsalni? - Fordultam Zoe felé, de aztán úgy döntöttem könnyebb ha innentől nem szólok hozzá.
- Maradunk és megvárjuk. - Dőltem neki unottan a falnak és az biztos, hogy mostanság még ilxyen bunkó stílusú szavakra sem fogom méltatni.

Zoe

Egyszer csak éreztem egy erős rántást a karomnál, majd már csak azt vettem észre, hogy hátra felé haladok. Sebastian húzott valamerre. Reméltem, hogy ő legalább észrevette Jaydent. Ahogy megfordultam, már én is láttam Jaydent. Láthatólag semmi baja nem volt. Ha csak egy haja szála is meggörbült a fiamnak, esküszöm, hogy ezt a patkány saját kezűleg ütöm agyon.
- Aeron - szűrtem fogaim közt nevét. Olyan erősen szorítottam össze ökleimet, hogy hosszú körmeim húsomba vájtak. - Jobb lett volna, ha soha többé nem kell lássalak - köptem gúnyosan, majd Jaydenre néztem, aki láthatólag semmit nem vesztett temperamentumából. Sebastian meglőzött kérdésével.
- Lássuk csak... - gondolkodott el Aeron. - A pénzed, vámpírságot és hozzá mondjuk a lányod, vagy a feleséged - húzta sötét vigyorra száját a férfi és még szorosabban fűzte ujjait Jayden csuklójára.
- Nem akarsz rögtön Sebastian lenni? - kérdeztem megvetően, majd közelebb léptem Sebastianhoz. - Most mi lesz? - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja. Valószínűleg már összeállt neki a kép. Csodálkoznék, ha nem jött volna még rá, hogy Aeron meg én együtt voltunk. - Ne haragudj Tim, fogalmam nem volt, hogy bajba keverem Jaydent...
- Nem kell sugdolózni. Csak választanotok kell. Vagy a fejével együtt akarjátok visszakapni a fiatokat, vagy elég lesz testrészenként is, és akkor eltemethetitek - röhögött fel gúnyosan a férfi, majd előhúzta nadrágja zsebéből varázspálcáját és Jayden nyakához szegezte azt. 

- Rendben Aeron, mindent megkapsz, amit akarsz, de először engedd el Jaydent! - mondtam a férfinek, majd fiam felé nyújtottam kezem. 

- Mennyi pénzt akarsz? Mikor akarsz vámpír lenni? Mert tudod, ezen bármelyik percben segíthetünk - mondtam komolyan, persze eszem ágában nem volt átváltoztatni, de mivel egy igazi tudatlan barom volt, azt se fogja észrevenni, hogy kitörjük a nyakát. 

- Az még ráér, nem azon az egy-két percen fog múlni az életem. Minimum egy millió eurót akarok. Nem érdekel honnan szerzitek meg. De ha mégis meg van, akkor Zoe készpénzben fogod átadni nekem. Van rá fél órátok, hogy meg legyen, addig elmegyek sétálni a kicsi fiatokkal. Döntsétek el, mennyire fontos nektek. 

- Neee - kiáltottam, és elkezdtem futni feléjük, de addigra már köddé váltak. - Megöljük. Ennyi pénzt az életbe nem szerzünk fél óra alatt. Arról már nem is beszélve, hogy én nem akarok ettől a patkánytól semmit - jelentettem ki élesen, majd Sebastianra pillantottam, mennyire mérges rám. Inkább nem szólok semmit. Ez most az én hibám volt... miattam vitték el Jaydent, akit legalább láthattunk.

Sebastian

Aeron Dahn... Hát ő az akinek a nevét még véletlen se soroltam volna a gyanúsítottak közé. Miért gyűlölne ő engem ennyire? Mert, hogy ezt nem hálából és tiszteletből találta ki az biztos. Tény, hogy okos és, hogy róla eltudom képzelni azt, hogy ilyen varázslatokat ismer, de akkor sem látok relációt. Oké, halálfaló volt ... szőke haja van ... és könyörtelen ha kell neki valami. De mi? Számítottam rá, hogy a név hallatára Zoe nekem esik valamiféle "Ez is a te hibád." szöveggel egykét kedves szóval körítve. De aztán semmi... Habár megértem, jó, hogy nem tudja az összes ex és még mostani halálfaló nevét. Hol látta először Jaydent? Itt? A házban? Vagy hol a Merlinbe? Látta egyáltalán? Ezek szerint igen. Bárhol találkozhatott Jaydenel, Anglia minden egyes zugába nézzem meg, hátha ott röhög épp rajtam? Remek lesz.
- Bevásárlóközpontba? Remek. Vegyünk egy kis patkánymérget. - Morgolódtam miközben fenyegetően a három fiúra néztem. Nekik ez is elég lesz... Jó tudom, nem ők a hibásak, de engem az sem érdekel, szórakoztak velem, mint egy idiótával. De Aeronnak nem sokáig lesz még feje azt garantálom.
- Ott találkozott vele először? - Elengedtem Rebeccát akire eddig támaszkodtam. Dejó, most hagyjam itt őt, ezek között a hasonmások között? Még egy Jaydent se tud elviselni, nem hogy hármat... Három ilyen túl rendes Jayden..
- Figyelj rájuk. - Néztem gyanakvóan a törpékre, de aztán már csuktam is be magam után az ajtót.

- Szerinted nem a házunkban látta először? - Kérdeztem miközben szorosan mögötte haladtam az ember tömegben. Na itt is megtalálni valakit... Viszont még mindig nem értem miért nem kaptam tőle semmi "jóindulatú" szöveget. Ha minden igaz miattam vagyunk itt, akkor miért nem esett még nekem?
- Nem hallottad, hogy eressz el? Engem senki nem cibálhat, te meg aztán főleg nem! Gyökér... - Ez Jayden volt. Tuti, hogy ő volt. De hol van? Meg is pillantottam a wchez vezető folyosón, ugyanmár még ez a Dahn se lehet olyan értelmi fogyatékos, hogy elrabolja aztán szépen visszaadja.Megragadtam Zoe karját és magam után húztam, miközben kis híján magammal vittem egy babakocsit is.
- Nem tud vigyázni? - Morgott mögöttem valami félbolond féleség.
- Nem! - Vágtam rá nem éppen nagy kedvességgel.Aztán célba vettem a férfit és a fiút.
- Én mondtam! - Szólt szemével felénk bökve Jay.
- Sebastian! Zoe, Örülök, hogy újra láthatlak! - Hiába hangsúlyozta úgy, hogy direkt az ellenkezőjét lehessen érteni, mégis villámgyorsan fordultam meg. Valahogy úgy éreztem, nem csak arról van szó, hogy udvarias akart lenni.
- Jayden gyere ide! - Szóltam oda, de mielőtt megmozdulhatott volna a gyerek, Aeron kissé fehér ujjai, rákulcsolódtak a fiúéra.
- Nem fogtad fel, hogy ne érj hozzám? - Mordult rá Jayden.
- Mit akarsz? - Kérdeztem miközben éppen arra készültem, hogy odavágom a falhoz.