Zoe

Gyűlölöm Aeront! Miért nem lett volna egyszerűbb, ha egyszerűen engem keres fel, és kér meg, hogy változtassam át vámpírrá. Mennyivel könnyebb lenne most minden? Nem lennék ilyen kínos helyzetben, hiszen egészen biztos, hogy miután elintéztük vagy elintézte Aeront, még hosszú ideig hozzám sem fog szólni. Engem hibáztat. Mindig csak én lehetek a hibás. Pedig ez a szemétláda Dahn az, akinek elment a maradék józan esze is, mikor Sebastiannal húzott ujjat.
Mivel nem voltam túl erős mostanában, esélyem sem volt csak úgy elszakítani a vastag kötelet, ami vékony csuklóimra fonódott rá. Beszélni nem tudtam, felesleges lett volna most akárcsak toporzékolnom, vagy hisztiznem is, esetleg némán sikítozni, ugyse vette volna észre senki. Inkább úgy döntöttem, hogy hallgatom a két férfi szóváltását.
- A fiad már itt van, ha nem vennéd észre. De sokkal jobban értékelném, ha a rideg hangnem helyett, valami könyörgőt ütnél meg velem szemben. Egyetlen csettintés, és a fiad halott - vigyorgott Aeron. Arca teljesen nyugodt volt. Pedig semmit nem tud, és egy mozdulatba kerülne Sebastiannak, hogy megölje. De akkor miért vár? Miért nem töri már ki a nyakát? Miért vár? Most, hogy már a falnak lökte, csak el kellene csavarnia a fejét. Már értem, mire ment ki a játék.... Komolyan ezért hagyja még életben, hogy meg tudja miért csaltam meg vele? Miért kell még hónapok után is még ezen görcsölnie? Vége van, és már semmit nem akarok Aerontól. A kérdés hallattán ereimben felfokozódott az adrenalin és ha nem is tudtam szétszakítani a kötelet, de sikerült annyira meglazítnom, hogy kezeimet ki tujam húzni belőle. Megmesszíroztam csuklóimat, majd felpillantottam a két férfire. Aeron még mindig vigyorgott, és éppen beszélni kezdett, mikor halk léptekkel mellé sétáltam.
- Én abszolút ráérek, egyébként is, mire elmesélem, hogy a feleséged mikre képes... - röhögött a férfi, az én kezeim pedig ökölbe szorultak. Nem vártam tovább, mellé értem, és még mielőtt rám nézhetett volna, vagy tovább röhöghetett volna, egy egyszerű, mégis határozott mozdulattal, fejét először hátra, majd oldalra tekertem. Teste rögtön elernyedt, kezei megremegtek, és a földre csúszott. Nem kell Sebastiannak mindenről tudnia. Én pedig beszélni még úgysem tudok, mivel annyi esze ezidáig még egyiknek sem volt, hogy levegye rólam ezt az átkozott bűbájt. Szemétláda Dahn, megérdemli, amit kapott. Kár, hogy ennél fájdalmasabban nem tudtam végezni vele. Pár percig érzelemmentesen néztem Sebastian szemeibe, majd hátra fordultam és odafutottam Jaydenhez, és egy határozott mozdulattal lerántottam szájáról a szigetelő szalagot. Legalább ő tudjon beszélni, ha én már nem is. Erősen magamhoz öleltem fiamat, aki látszólag jól volt.