Hát megnem tudnám mondani, hogy hogy tervezem, de azért meg fogom csinálni. Különben is minek tervezni? Hirtelen cselekedni sokkal jobb. Egyszerűen kitöröm a nyakát és mehetünk haza. Énsem bocsáltanám meg neki, ha valami baja lenne Jaydennek, de szerintem ezt levette pillantásomból. Egyszerűen csak a falnak dőlve, kissé unottságot és magabiztosságot sugallva támaszkodtam a falnak. Persze az unottságot csak kívülről árasztottam, hiába voltunk az egyik kissé kihalt félreeső folyosón, azért volt egypár ember aki bekukkantott és nem szerettem volna ha bárki megkérdezi, hogy segíthet e valamit. Zoe már így is furcsa látvány volt, miközben mint egy idegbeteg rótta a köröket. Gyönyörű, újfent az ő hibája ez az egész. Pontosan ahogyan múltkor, mikor... áh mindegy. Pompás. Nemcsak mi, hanem még ő se tartja be a szabályokat. Remek. Eltüntette a fiamat. Inkább jobb lenne megkínozni, vagy valami olyat tenni, ami miatt könyörögne a halálért. Hát komolyan hihetetlen, hogy EZZEL, pont EZZEL képes volt megcsalni. Hát nehogy már megközelítsen ENGEM. Nevetséges.
- Hol van Jayden? - Kérdeztem, miközben nem néztem rá, inkább azt figyeltem hogyan fonódnak a kötelek Zoe kezére és hogy akad torkán a szó. Remek, mi fogunk beszélgetni. Hát nem igazán gondolnám, hogy olyan hű de hosszú beszélgetés lesz, de hát ez van. Ilyen az élet, van akinek hosszabb és van akinek rövidebb.
- Én nem ígértem semmit! - Húztam meg vállamat és közelebb sétáltam hozzá, látszólag nyugodtan, bellül viszont körülbelül tombolva. - Mit szerettél mennyit érjen? - Kérdeztem miközben felé sétáltam. Na mi van? Engem nem átkoz meg? Érdekes. - Nem érzed magad túl bátornak? Olyan hamar ki tudnám törni a nyakad, hogy meg se bírnád mozdítani a pálcád annyi idő alatt. - Húztam fel vállamat és arcom gúnyos-kétségbeesettséget tükrözött. Majd egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam. Nem túloztam, most tényleg megtudtam volna ölni. De egyenlőre nem akartam.
- Hogy történt? Tőled akarom hallani! - Most nem éppen Jaydenről kérdeztem, de szerintem ezen a folyosón hárman is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mire is céloztam. - De lehetőleg siess. Nincs sok időm. Tudod, teljesítem a kívánságod. Remélem ittál pár korty vámpírvért. Mert ha nem akkor balszerencséd lesz. - Villantottam ki fogaim, majd hátranéztem a még elnémított Zoera.
- Hol van Jayden? - Kérdeztem, miközben nem néztem rá, inkább azt figyeltem hogyan fonódnak a kötelek Zoe kezére és hogy akad torkán a szó. Remek, mi fogunk beszélgetni. Hát nem igazán gondolnám, hogy olyan hű de hosszú beszélgetés lesz, de hát ez van. Ilyen az élet, van akinek hosszabb és van akinek rövidebb.
- Én nem ígértem semmit! - Húztam meg vállamat és közelebb sétáltam hozzá, látszólag nyugodtan, bellül viszont körülbelül tombolva. - Mit szerettél mennyit érjen? - Kérdeztem miközben felé sétáltam. Na mi van? Engem nem átkoz meg? Érdekes. - Nem érzed magad túl bátornak? Olyan hamar ki tudnám törni a nyakad, hogy meg se bírnád mozdítani a pálcád annyi idő alatt. - Húztam fel vállamat és arcom gúnyos-kétségbeesettséget tükrözött. Majd egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam. Nem túloztam, most tényleg megtudtam volna ölni. De egyenlőre nem akartam.
- Hogy történt? Tőled akarom hallani! - Most nem éppen Jaydenről kérdeztem, de szerintem ezen a folyosón hárman is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mire is céloztam. - De lehetőleg siess. Nincs sok időm. Tudod, teljesítem a kívánságod. Remélem ittál pár korty vámpírvért. Mert ha nem akkor balszerencséd lesz. - Villantottam ki fogaim, majd hátranéztem a még elnémított Zoera.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése